Apukám autószerelőként dolgozik. Már kiskorában eldöntötte, hogy ezzel akar majd foglalkozni. Már akkor is imádta a kocsikat, rengeteg játéka volt, szóval már akkor teljesen beleszerelmesedett a kocsikba. Szerencsére úgy jött neki össze az élet, hogy azzal foglalkozik, amivel szeretne, tehát autószerelőként tengeti a mindennapjait. Van saját műhelye és rengeteg munkája szerencsére.

Kiskoromban pedig én is sokat lógtam vele a műhelyben, amikor éppen nem voltam oviban, vagy a suliban. Mindig hozzányúltam mindenhez, amitől állandóan koszos lettem és anya már nem győzte mosni a ruháimat. Apának megvolt a tipikus autószerelős munkaruhája. A jó kis zöld kantáros munkanadrág, a régi, kopott pólókkal. Én is akartam kantáros nadrágot, de anya azt mondta, hogy az nem lányos. Aztán rájött, hogy úgy is addig fogok szempilla rebegtetően ránézni, amíg nem kapok egyet.

Aztán lett nekem is egy ilyen nacim, igaz, hogy az enyém nem zöld volt, hanem kék, de csak azért, mert a kék a kedvenc színem. És mindig ezt vettem fel, amikor apával voltam a műhelyben. Persze én az iskolába is fel akartam venni, de voltak olyan olaj foltok a nadrágomon, amik többszöri mosás után sem jötte ki, szóval elég bénán néztem volna ki benne. Nem lett volna valami szép látvány, ha bemegyek koszosan az iskolába.

Apukám műhelye tele volt mindig is különböző olajos flakonokkal, amiket nagyszerűen tudtunk hasznosítani. Bowlingozni kezdtünk vele, amikor apának is volt egy kis ideje munka mellett. Fogtuk az egyik labdámat, a flakonokat egymás mellé helyeztük és játszottunk. Általában eneos flakonokból volt a legtöbb, ezt megjegyeztem, hiszen mindenhol ezt láttam a műhelyben.

Én kijelenthetem, hogy tényleg nagyon jó gyermekkorom volt, mert anya és apa is nagyon sokat foglalkoztak velem, még akkor is, amikor rengeteg munkájuk volt. Sosem hagyták, hogy unatkozzak, ez a sztorimból is látható.

Én mondjuk, nem lettem autószerelő, pedig szeretem az autókat, de ezt inkább meghagyom azoknak, akik szeretik a műszaki dolgokat, szeretnek babrálni és szerelni. Nekem ehhet nincs türelmem, de már kiskoromban is látszott, hogy imádom a divatot és a ruhákat, a kis kantáros nadrágom azóta is megvan, anyukámék nem dobták ki, eltették azt is néhány olyan dologgal, amikhez nagyon szép emlék fűződik.

Ő azóta is autószerelőként dolgozik, az én kis kocsikámra is mindig ő felügyel és ő javítja, így tudom, hogy a legjobb kezekben van a kocsim. Anno még együtt választottuk ki, anyukám is ott volt, ez igaz, bár érdemben nem tudott nagyon hozzászólni az autóvásárlásomhoz. De megjegyezte már akkor is, hogy látszik, hogy nem tudok elrugaszkodni a kék színtől. Hiszen a kocsim is kék. Sőt, a lakásomban rengeteg minden kék. Például a fal a fürdőben. De van kék étkező készletem is. Kék függönyöm is van és kék terítőim is vannak. Szóval, olyan, mintha az ember a tengerben lenne. Én imádom.