Talán el sem hinném, hogy valakivel ez megtörtént, ha nem én magam éltem volna át.

Szerintem minden lány az esküvője napját várja a legjobban az életében, legalább is elég sokan álmodozunk róla, hogy vajon majd milyen lesz, hol lesz, ami a legfontosabb pedig az, hogy ki lesz a szerencsés, a szívünk választottja és milyen lesz az gyönyörű hófehér ruhánk.

Hát nekem eljött már ez a nap az életemben és nem pont olyan lett, amit vártam.

De félreértés ne essék, természetesen így is életem eddigi egyik legboldogabb napja volt, csak hát volt benne egy dolog, amin meglepődtem.

Amit a férjemről kell tudni, hogy eredeti szakmája építész és hát már egy egész ezzel foglalkozó céget megalkotott,de még most is nagyon sokszor besegít a munkába, szóval öltöny helyett igen gyakran van munkásruhában.

Szerintem persze a munkásruhájában is nagyon jól mutat, de egyszer, amikor éppen vacsoráztunk, akkor megemlítette, hogy mi lenne, ha poénból nem öltönyben, elegáns ruhában jelenne meg a szertartáson, hanem a munkásruhájában, hogy ezzel teljesen egyedivé tehetnénk az esküvőnket, biztos, hogy mindenki emlékezni fog majd rá.

De én mondtam neki, hogy nem kell poénosnak lenni és én meg ő így is úgy is emlékezni fogunk erre a napra, szóval nem kell semmi extra dologgal feldobnia, főleg nem ilyen jellegűvel.

Egyszer aztán a nagynap előtt kaptam egy telefonhívást az esküvői videóstól (tőle: http://fabianfoto.hu/eskuvoi-video-cinematografus/ ), hogy szeretnék-e majd olyan képet is, amin egyedül vagyok, s nem a férjemmel, hogy hangsúlyosabb legyen a ruhám, ugyanis a férjem mondta neki, hogy ő bizony munkásruhában fog megjelenni.

Természetesen eléggé kiakasztott a dolog és egész héten próbáltam lebeszélni a férjemet az ötletéről.

A nagynapon a fotózás előtt szinte remegtem, hogy nehogy munkásruhában jöjjön, mert én annyira nem fogok repdesni akkor az örömtől, mint ahogy kéne.

Aztán, mielőtt az esküvői videósunk elkezdte volna a fotósorozatot csinálni rólam meg a férjemről, akkor ugye a babona miatt még nem találkozhattam a férjemmel, így csak a videóst tudtam kérdezgetni, hogy ő látta- e már a páromat és, ha igen, akkor miben volt.

Nagy elkeseredettségemre azt mondta, hogy a férjem tényleg munkás ruhában volt és így fog megjelenni a fotózáson.

Esküvő előtt amúgy is izgul az ember, de én azt hittem, hogy felrobbanok úgy izgultam, hogy vajon mit fognak szólni mások, ha meglátják majd az esküvői képeket.

Aztán végre megkezdődött a fotózás és nekem be kellett csuknom a szememet, amikor a férjem is csatlakozott hozzám meg az esküvői videóshoz.

Odavezették a páromat hozzám és végig kellett tapogatnom, hogy milyen ruhában van.

Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek-e, amikor felismertem, hogy bizony tényleg a munkásruhában jött fotózásra.

Ezek után mondta a fotós, hogy álljon mögém a férjem és csak akkor nyissam ki a szemem, amikor ő szól, hogy készül a kép.

Így is volt, elkészült az első kép és én addig nem is nézhettem rá a férjemre, csak, amikor az esküvői videós megmutatta a képet a kameráján, hogy milyen lett.

Ledöbbentem, ugyanis a férjem zakóban volt és olyan öltözetben, amit megbeszéltünk.

Kiderült, hogy a haverját kellett megtapogatnom, hogy milyen ruhát hord.

Szóval az esküvői videós nem csak jó képeket, profi felvételeket, anyagokat készített a nagynapon, hanem kiderült, hogy a humorérzéke is a helyén van és jól összebeszélt a férjemmel.

Biztos, ami biztos, ha legközelebb fotózásra adjuk a fejünket, akkor is biztos, hogy őt választjuk meg életünk legszebb napját, az esküvőnket gyönyörű képek segítségével megörökítette nekünk.